Szivattyú blog

Azt tapasztaljuk, hogy laikusok többnyire a legegyszerűbben az elektromos teljesítménye alapján tudnak leírni egy szivattyút. Sokat halljuk ügyfelektől, hogy egy 0,75kW-os locsolószivattyút szeretnék vásárolni, mert eddig is ez volt beépítve!

Sajnos a megközelítés - bár helyesnek látszik - mégis téves. Természetesen alapvetően nem rossz elgondolás a járt utat választani, de ez esetben könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk az időközben bekövetkezett technikai fejlődést. A fenti, elektromos teljesítményből kiinduló logikának van alapja. Ha teszem azt egy évtizede változatlanul gyártott típusnál nem vagyunk biztosak az adattábláról leolvasott értékben, de igen nagy biztonsággal tudjuk, hogy milyen típus üzemelt, és ne adj Isten még elégedettek is vagyunk a meglévő szivattyúval, ez esetben az elektromos teljesítmény mint információ nagy segítséget jelent a beazonosításban.

Gyökeresen más a helyzet, ha egy meglévő szivattyúnkat szeretnénk újra, netán újabbra cserélni. Ha ekkor is az elektromos teljesítményből indulnánk ki, akkor könnyen meglehet, hogy nagyobb vízszállító teljesítménnyel rendelkező szivattyút fogunk tudni ajánlani ugyanakkora motorteljesítménnyel. Az elmúlt évtizedben ugyanis ugrásszerű fejlődés következett be az elektromotorok gyártásában valamint szivattyú hidraulikák is fejlődtek ez idő alatt. Már önmagában az egyik is elegendő indok, a kettő együtt már több mint indok, szinte bizonyosság abban, hogy mindig a feladatból célszerű kiindulni és ahhoz kell szivattyút választani. 

Ha nem így teszünk, jó eséllyel túl nagy szivattyút fogunk vásárolni, annak az összes következményével együtt.

A szivattyú legfontosabb tulajdonsága a vízszállító kapacitása valamint nyomás előállító képessége. Ezen adatok leírására alkalmazható a szivattyú jelleggörbe, mely megmutatja az összefüggést egy adott szivattyú szállítóképessége és az ehhez tartozó nyomáskülönbség létesítő képesség közt.

A szivattyú jelleggörbéjét méréssel lehet megrajzolni. Képzeljük el, hogy elindítanak egy szivattyút teljesen elzárt nyomóoldal mellett. Mivel ekkor nincs folyadékáramlás, ezért a forgó motor által bevitt és a járókerék általa folyadéknak átadott teljes energia nyomásként jelentkezik. Ha szeretnénk ezt megjeleníteni valamilyen grafikus formában, például egy koordináta rendszerben, akkor először meg kell állapodnunk, hogy melyik tengelyre milyen adatot rögzítünk. Az elterjedt metodika szerint a koordináta rendszerben a függőleges tengelyen a nyomást (méterben kifejezve), míg a vízszintes tengelyen a szállítókapacitást rögzítjük.

Ezt figyelembe véve az előbb említett pontot a függőleges tengelyen vennénk fel mégpedig pont ott, ahol a vízszintes tengelyen a térfogatáram nullát mutat. Ez a pont tehát a függőleges tengelyen a metszéspont. Ezt a pontot másként a szivattyú zárónyomásának is nevezik. A gyakorlatban a szivattyút ezen a ponton nem üzemeltetjük, tekintettel arra, hogy mivel nincs folyadékáramlás a szivattyúban, ezért nincs ami hőelvonást valósítana meg a hidraulika elemeiről. 

WILO CronoBloc szivattyú jelleggörbéje

A fenti szivattyú jelleggörbén jól látható, hogy a gyártómű bejelölte a minimálisan elfogadható térfogatáramot is. Ez alá méretezni a szivattyút tilos! A gyakorlatban igen rövid ideig persze képesek elviselni ezt az üzemállapotot szivattyúk, de a méretezésnél ügyelni kell a kerülésére.

Folytatjuk.

Egy régebbi bejegyzés zárónyomás témában »

Hogyan cseréljünk fűtési szivattyút, mire kell ügyelnünk és milyen problémákba lehet belefutni?

Mikor esedékes a fűtési szivattyú cseréje? 

Fűtési szivattyúnk megérett a cserére, ha hangja nem egyenletes, nemkívánatos zörejeket hallat, a csövet megtapintva erős rázkódást érzünk, a szivattyú indokolatlanul magas hőmérsékletre melegszik, vagy a legészrevehetőbb esetben nem jár, miközben üzemelnie kellene.

Mire figyeljünk az új fűtési szivattyú kiválasztásánál?

Ha úgy döntünk kicseréljük, vásárolni kell egy új fűtési szivattyút. Ügyeljünk a csatlakozó méretekre és a műszaki adatokra! Első teendő a rossz szivattyú kiszerelése: kössük le a villamos hálózatról, figyelni kell, hogy szerelés közben ne legyen áram alatt! Zárjuk el a szivattyú előtt és után lévő golyós csapokat, ha ezt nem tesszük meg (esetleg nincsenek beépítve ilyen szerelvények) leeresztjük a fűtésrendszert. Érdemes vödörrel készülni, mert több liter vízről lehet szó, így elkerülhető, hogy eláztassuk a helyiséget. Érdemes beszerelés előtt átmosni a rendszert, ha van erre lehetőség, azonban ez értelemszerűen a rendszer teljes leeresztésével jár. Ha van beépítve szűrő, azt is pucoljuk ki.

Az új szivattyú beszerelése

Új szivattyú beszerelésekor, első lépésben a fűtési szivattyú leírását tanulmányozzuk át, a beépítési helyzetre (a leírásnak ezt tartalmaznia kell) oda kell figyelni, máshogy beszerelve a szivattyút elképzelhető, hogy az hibásan vagy egyáltalán nem működik megfelelően. Mindenképpen figyelni kell az előírt áramlási irányra, ha a régi szivattyú áramlási iránya alapján szereljük be az újat, nem lehet probléma. Az áramlás irányát általában a szivattyún feltüntetik. Cseréljük ki a csatlakozó tömítéseket, legtöbb esetben az új szivattyúhoz mellékelik ezeket. A hollandik meghúzásakor tartsunk ellent a szivattyún! A szivattyúhoz mellékelt kapcsolási rajz szerint kössük be a villamos vezetékeket.

Ha leengedtük a rendszert, fel kell töltenünk és légteleníteni is kell! Szánjunk rá időt, alaposan légtelenítsük a rendszert. A szivattyút is légtelenítsük, majd megkísérelhetjük az indítást. Az első indításkor még zajos lehet, hiszen még van "kidolgozandó" levegő a szivattyúban, ismét légtelenítsünk, indítsunk többször. Ha a levegő távozott, egyenletes, halk hangot kell hallanunk. Amennyiben ezt jópár perc alatt nem érjük el, úgy ismét ellenőrizzük a légtelenítést vagy keressük meg a szárazon futás okát, mert a szivattyúk többségét a szállított víz hűti, ugyanis a levegő nem tudja a kellő hőmennyiséget elvonni, túlmelegedés léphet fel, ez károsíthatja szivattyúnkat.

Ha mindent átgondoltan és nyugodt tempóban végeztünk, nagy valószínűséggel nem hibázunk. Jó munkát!

A csúszógyűrűs tömítések a forgó tengelytömítések csoportjába tartoznak. A csúszógyűrűs homloklaptömítés két különböző nyomású tér között tömít a tengelyre merőleges, axiális felületen. A nehéz üzemi körülmények között dolgozó berendezések számára fejlesztették ki, feladata: tömíteni a forgó tengely és annak állórésze között, a szilárd, vagy nedves szennyeződések hatékony kizárása és a kenőanyag visszatartása.

Csúszógyűrűs tömítések

Kialakítását tekintve két, a tengelyre merőlegesen, egymáshoz képest párhuzamosan álló, összeszorított lappal jellemezhető. Az egyik lap stabilan áll a házban, a másik a tengellyel együtt forog. Így egy nagyon szűk rés áll rendelkezésre, melyben az elhelyezkedő közeg, mint kenőanyag kialakuló filmrétege tömít. Nyugalmi állapotban a két felület közvetlenül érintkezik, és ez által tömít. A konstrukció előnye, hogy kizárja a tengely palástjának kopását, mivel a tömítő hatás nem a tengely felületén jön létre. A tengellyel együttforgó alkatrészek a tengely menti szivárgás megakadályozására statikus tömítésekkel vannak ellátva. Anyagukat tekintve túlnyomórészt fém, fémkarbid-műszén, kerámia anyagpárosítást alkalmaznak.

A csúszógyűrűs tömítés működése

Az iparban széleskörűen alkalmazzák e tömítéseket, kezdve a háztartási gépektől az autó-, vegyi-, olajiparon át a repülőgép és űrhajó-gyártó iparig, használják továbbá az ipari-, háztartási- és mezőgazdasági szivattyúknál is. Biztonságos üzemelést nyújtanak, nem igényelnek karbantartást, minimális veszteséget és hosszú élettartamot garantálnak.

Mi a feladata a visszacsapó szelepnek?

A visszacsapó szelep egy egyszerű szerelvény, fő feladata a rendszerbe szerelve, a közeg áramlását csak egy irányba engedni. A rendszerbe szereljük, ha bármilyen okból nem akarjuk, hogy visszaáramoljon a közeg. Az áramlási veszteség kismértékű, a nyitó nyomás pár tíz, vagy pár száz milibar. Az áramló közeg alapján léteznek tisztavízre, szennyvízre, levegőre és különleges közegekre is visszacsapó szelepek.

A szennyvíz visszacsapó szelep feladata: nagy esőzések idején, illetve ha esetleg dugulás alakul ki a csatornarendszerben, a szennyvíz eláraszthatja pincénket, házunkat, erre megoldás a szennyvizes visszacsapó szelep beszerelése, mely meggátolja a szennyvíz ellenirányú áramlását.

A lábszelep

Egy különleges visszacsapó szelep típus az úgynevezett lábszelep. Ezt jellemzően az önfelszívó szivattyúk szívótömlőjének végére szerelik, tulajdonképpen egy szűrőkosárral egybeszerelt visszacsapó szelep. A szállított közeg általában tiszta, vagy igen kis mértékben szennyezett víz. Feladata, hogy a szivattyú ne tudja „elejteni” a vizet, megakadályozza, hogy fellevegősödjön, ami a szivattyú meghibásodásához vezethet (a szállított víz hőt von el a szivattyútól, ha ez nem teljesül, túlmelegedhet, ezt nevezzük szárazonfutásnak, mely ellen védekezhetünk).

Visszacsapó szelep fajtái

Működésüket tekintve a visszacsapó szelepek egyszerű, segédenergia nélkül működő szerelvények. Sok megoldás létezik: rugós visszacsapó szelep esetében egy rugó segít zárni, ha megszűnik az áramlás. Előnye, hogy bármilyen helyzetben beszerelhető. Golyós visszacsapó szelep esetében egy gömb alakú zárótest zár, ennél figyelni kell a beszerelés helyzetére, a golyó szabadon mozoghat, a gravitáció segíti a záráskor. Persze minden kialakításra jellemző, hogy az ellenoldali nyomás növeli a tömítési nyomást. 

Tervezéskor figyelni kell a rendszer paramétereire: közeg típusa, nyomása, hőmérséklete, szállított térfogatáram. Például a szennyvíz visszacsapó szelep esetében minimális nyomást kell tartani, de a vegyi hatásoknak is ellen kell állni.

Célszerű jó minőségű, lehetőleg fém alkatrészekből felépített visszacsapó szelepet vagy lábszelepet használni.