Szivattyú blog

Mit jelent a kapcsolódási gyakoriság?

A szivattyúk üzemeltetéskor érdemes odafigyelni a kapcsolási gyakoriságot. Mit jelent ez, miről van szó?

Amikor egy házi vízellátó vagy öntöző rendszert üzemeltetünk általában szakaszosan üzemel a szivattyú legyen szó búvárszivattyúról vagy házi vízműről. Ez részben előnyös, ugyanis ezáltal energiát takarítunk meg, hiszen nem szükséges a szivattyút egész nap járatni. Másik oldalról azonban körültekintést igényel, hogy milyen gyakran indítjuk a szivattyút.

Indításkor az elektromotor áramfelvétele a névleges áramfelvételnél is nagyobb, hiszen ekkor kell megmozdítania a motort és mozgásba hozni a teljes szivattyúban és a nyomó- illetve szívóoldali folyadéktömeget. Ez hőterhelés ugyan igen rövid ideig lép fel mégis érdemes észben tartani, akkor ha a szivattyú stop-állj üzeme sűrűn ismétlődik. Ilyenkor szivattyú elektromos motorja túl gyakran kerül magas áramfelvételi üzembe és ezáltal a hőterhelés is túlzottá válhat. 

Általában véve óránként húsz indítást már magas számnak tekintünk, az efölötti indítási szám már kifejezetten káros a szivattyú motorjára, ezért mindenképpen törekedni kell a csökkentésére. Búvárszivattyúk esetében, amennyiben teljesen elmerül a vízben egy kicsit kedvezőbb helyzetben vagyunk, hiszen a motor külső köpenyén keresztül a kútvíz kedvezőbb hűtési feltételeket biztosít. Önfelszívó szivattyúk vagy házi vízművek esetén azonban a motor léghűtésű ezért némileg kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk e tekintetben. Bármeliyk esetről van is szó, kerüljük a húsznál több indítást óránként.

A szivattyúk kapcsolódási gyakoriságának csökkentése

Fentiekből adódik a kérdés, hogy mit lehet tenni, ha a szivattyú túl gyakran kerül indításra? A szivattyúk kapcsolási gyakoriságának csökkentésére több mód is kínálkozik. Elsősorban a vízfelhasználás oldalán érdemes  racionalizálnunk és végig gondolni, hogy miért kapcsol ilyen sűrűn a szivattyú. Ha a vízfelhasználáson valamiért nem tudunk vagy nem célszerű változtatni, akkor más módon kell lérnünk a bekapcsolások számának csökkentését.

Amennyiben nincs hidrofor tartályunk szerezzünk be egyet, nagyobb tartállyal egyre növekszik a kapcsolások közti időtartam. A tartály űrméretének méretének megválasztásakor legyünk figyelemmel a hidrofor tartályok működési sajátosságaira. 

Amikor az ember eldönti, hogy érdemes beruháznia egy búvárszivattyúra, akkor két dolog biztos:

1. Vagy már van kútja
2. Vagy lesz kútja

Az első eset valamivel egyszerűbbé teszi a kérdést, hiszen egy meglévő kút adatait csak le kell mérni és minden szükséges információ rendelkezésünkre áll. A második esettel egy későbbi posztban foglalkozunk.

Van néhány tisztázandó kérdés, amelyek megválaszolása nagyban segíti a megfelelő szivattyú kiválasztását, enélkül lényegében vakrepülés lenne a dolog. Könnyen belátható ugyanis, hogy ha egy bármilyen eszközt ismeretlen körülmények közé helyezünk, a működése is kiszámíthatatlan lesz. Műszaki probléma lévén, itt most műszaki adatokat kell tisztáznunk. Egészen pontosan elsősorban a víz szintjével kapcsolatban kell információkat szereznünk.

Mindenek előtt tudnunk kell, hogy milyen mély a kút, azaz a kút fenékmélysége az első amit tisztázni kell. Nem túl bonyolult probléma, egy hosszabb hagyományos kötél és egy rákötött nehezék segítségével könnyedén elvégezhető a feladat.
Másik nagyon fontos adat a kútban lévő víz nyugalmi vízszintje, amely mindössze annyit jelent, hogy olyan pillanatban kell megmérni a kútban lévő víz szintjét, amikor éppen nincs szivattyúzás alatt. Amennyiben történt szivattyúzást, akkor olyan időpontot válaszunk a mérésre, amikor feltételezzük, hogy a kinyert víz már visszapótlódott a kútban.
Ugyanilyen fontos, de a gyakorlatban nehezebben kimérhető szint a kút üzemi üzemi vízszintje, mely az a szint amely szinten a vízszint optimális vízkivételi mennyiség mellett stabilizálódik. Ideális esetben ez nem vagy csak kis mértékben tér el a nyugalmi vízszinttől, azonban előfordul, hogy egy kútban a vízszint több méterrel visszaesik a szivattyú elindítását követően, illetve az is, hogy a kút teljesen szárazra szivattyúzható. A kút ízszintjei eleve meghatározzák, hogy önfelszívó vagy csőbúvár szivattyúval tudunk szivattyúzni. 8-9 méternél mélyebben fekvő nyugalmi vízszint esetén gyakorlatilag csak csőbúvár szivattyú jöhet szóba.

Eddig a vízszintekről esett szó, de a gyakorlatban érdemes tisztázni a kút vízadó képességét is, egészen pontosan két adatot. A kút maximális vízhozamát és a kút optimális vízhozamát. Miért fontos ez nekünk?  Egyrészt a maximális vízhozam meghatározza, hogy rövid ideig tar terheléssel mekkora vízmennyiség nyerhető ki, másrészt optimális vízhozam, vagy másként az optimális vízadó képesség meghatározza, hogy mekkora szivattyút érdemes beépítenünk.

Ha a fenti adatokat tisztázzuk, egy szivattyús szakember a szivattyú által ellátandó feladat ismeretében  gyakorlatilag azonnal javaslatot tud tenni milyen szivattyút érdemes a kútban felhasználni.