Szivattyú blog

Nemrégiben jutott el hozzánk az információ, hogy az egyik legprofibb szivattyúgyártó immáron okos telefonnal történő vezérlési és beállítási lehetőségeket is biztosít egyes szivattyúihoz. Sőt! A helyzet az, hogy az eddig használt saját fejlesztésű infravörös vezérlőjüket, melyet a szerelők használnak bizonyos információk kinyerésére és egyes beállítások elvégzésére, teljesen lecserélik és professzionális mobil diagnosztikai eszközt adnak a szervizek kezébe egy iPhone illetőleg Androidos applikáció segítségével.

Az új Grundfos Magna 3 fűtési szivattyú sorozatba már beépítésre is került az a modul, mely lehetővé teszi a vezeték nélküli kommunikációt a Grundfos MI nevű csatolóval, mely lényegében a telefonhoz kapcsolható kommunikációs interfész, az üzemeltetéséhez mindössze az ingyenes Grundfos Go app letöltése szükséges.

Három féle megoldásban férhető hozzá az interfész:

- komplett csomag iPod-al együtt (a szerelők örömére) ez a képen a jobb oldali
- 30PIN-es csatoló, bal szélen
- külső univerzális bluetooth interfész, mely akár Androidos készülékkel is együtt működik

Az elérhető funkciók tárháza rendkívül széles, egyes egyedi munkaponti beállítási paraméterektől a különleges szervizinformációk kinyeréséig és rögzítéséig terjed. Természetesen több szivattyú egy eszközön történő adattárolása is megoldott.

Az ingyenes magyarra is honosított Grundfos Go App letölthető az iTunes Appstore-ból. Idővel szeretnénk letesztelni az appot élőben egy szivattyúval, ha ez sikerül egy bejegyzésben beszámolunk róla.

Vágószerkezetes vagy hétköznapi nevén darálós szennyvízszivattyúk alkalmazásával kapcsolatban érdemes a vásárlás előtt néhány fontos dolgot végiggondolni:

A vágószerkezet feladata a szennyvízben lévő szilárd szennyeződések felaprítása, szétdarabolása oly mértékben, hogy az a szennyvízzel együtt szivattyúzható legyen. Mikor van ennek értelme és mi ennek a hátulütője?

Értelme akkor van, ha a szivattyú nyomóoldalán a szennyvízvezeték keresztmetszete nem teszi lehetővé a szennyeződések egyben átemelését a szennyvízben vagy a szennyeződések olyanok, hogy ésszerűen végiggondolva csak aprítással lehet azt átemelni. Az előbbire példa, ha túl keskeny átmérőjű vezeték került lefektetésre és nincs mód a gazdaságos cserére, utóbbira pedig például az olyan közüzemi létesítmények, ahol a látogatók például beledobják a kéztörlő papírt (ez víz hatására enyhén duzzad, ragacsossá válik és már kis mennyiségben is összetapad ezáltal eldugítja a szennyvíz vezetéket) wc csészébe. Általánosságban elmondható, hogy napi szinten feltehetően kevesebb gondunk lesz egy vágószerkezetes szivattyúval olyan helyeken, ahol problémásak az üzemeltetési körülmények.

Sokszor azonban figyelmen kívül hagyják az üzemeltetők, hogy mielőtt belevágunk egy vágószerkezetes szivattyú vásárlásába érdemes számolni vele, hogy a vágószerkezet az igénybevételnél fogva természetes folyamatban kopik, fokozatosan veszít a darabolási képességéből, néhány évenként karbantartást fog igényelni.

Tartsuk ezt szem előtt mikor erről döntést hozunk.

Mit jelent a kapcsolódási gyakoriság?

A szivattyúk üzemeltetéskor érdemes odafigyelni a kapcsolási gyakoriságot. Mit jelent ez, miről van szó?

Amikor egy házi vízellátó vagy öntöző rendszert üzemeltetünk általában szakaszosan üzemel a szivattyú legyen szó búvárszivattyúról vagy házi vízműről. Ez részben előnyös, ugyanis ezáltal energiát takarítunk meg, hiszen nem szükséges a szivattyút egész nap járatni. Másik oldalról azonban körültekintést igényel, hogy milyen gyakran indítjuk a szivattyút.

Indításkor az elektromotor áramfelvétele a névleges áramfelvételnél is nagyobb, hiszen ekkor kell megmozdítania a motort és mozgásba hozni a teljes szivattyúban és a nyomó- illetve szívóoldali folyadéktömeget. Ez hőterhelés ugyan igen rövid ideig lép fel mégis érdemes észben tartani, akkor ha a szivattyú stop-állj üzeme sűrűn ismétlődik. Ilyenkor szivattyú elektromos motorja túl gyakran kerül magas áramfelvételi üzembe és ezáltal a hőterhelés is túlzottá válhat. 

Általában véve óránként húsz indítást már magas számnak tekintünk, az efölötti indítási szám már kifejezetten káros a szivattyú motorjára, ezért mindenképpen törekedni kell a csökkentésére. Búvárszivattyúk esetében, amennyiben teljesen elmerül a vízben egy kicsit kedvezőbb helyzetben vagyunk, hiszen a motor külső köpenyén keresztül a kútvíz kedvezőbb hűtési feltételeket biztosít. Önfelszívó szivattyúk vagy házi vízművek esetén azonban a motor léghűtésű ezért némileg kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk e tekintetben. Bármeliyk esetről van is szó, kerüljük a húsznál több indítást óránként.

A szivattyúk kapcsolódási gyakoriságának csökkentése

Fentiekből adódik a kérdés, hogy mit lehet tenni, ha a szivattyú túl gyakran kerül indításra? A szivattyúk kapcsolási gyakoriságának csökkentésére több mód is kínálkozik. Elsősorban a vízfelhasználás oldalán érdemes  racionalizálnunk és végig gondolni, hogy miért kapcsol ilyen sűrűn a szivattyú. Ha a vízfelhasználáson valamiért nem tudunk vagy nem célszerű változtatni, akkor más módon kell lérnünk a bekapcsolások számának csökkentését.

Amennyiben nincs hidrofor tartályunk szerezzünk be egyet, nagyobb tartállyal egyre növekszik a kapcsolások közti időtartam. A tartály űrméretének méretének megválasztásakor legyünk figyelemmel a hidrofor tartályok működési sajátosságaira. 

Azt tapasztaljuk, hogy laikusok többnyire a legegyszerűbben az elektromos teljesítménye alapján tudnak leírni egy szivattyút. Sokat halljuk ügyfelektől, hogy egy 0,75kW-os locsolószivattyút szeretnék vásárolni, mert eddig is ez volt beépítve!

Sajnos a megközelítés - bár helyesnek látszik - mégis téves. Természetesen alapvetően nem rossz elgondolás a járt utat választani, de ez esetben könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk az időközben bekövetkezett technikai fejlődést. A fenti, elektromos teljesítményből kiinduló logikának van alapja. Ha teszem azt egy évtizede változatlanul gyártott típusnál nem vagyunk biztosak az adattábláról leolvasott értékben, de igen nagy biztonsággal tudjuk, hogy milyen típus üzemelt, és ne adj Isten még elégedettek is vagyunk a meglévő szivattyúval, ez esetben az elektromos teljesítmény mint információ nagy segítséget jelent a beazonosításban.

Gyökeresen más a helyzet, ha egy meglévő szivattyúnkat szeretnénk újra, netán újabbra cserélni. Ha ekkor is az elektromos teljesítményből indulnánk ki, akkor könnyen meglehet, hogy nagyobb vízszállító teljesítménnyel rendelkező szivattyút fogunk tudni ajánlani ugyanakkora motorteljesítménnyel. Az elmúlt évtizedben ugyanis ugrásszerű fejlődés következett be az elektromotorok gyártásában valamint szivattyú hidraulikák is fejlődtek ez idő alatt. Már önmagában az egyik is elegendő indok, a kettő együtt már több mint indok, szinte bizonyosság abban, hogy mindig a feladatból célszerű kiindulni és ahhoz kell szivattyút választani. 

Ha nem így teszünk, jó eséllyel túl nagy szivattyút fogunk vásárolni, annak az összes következményével együtt.

A szivattyúk jelleggörbéivel foglalkozó sorozat előző részében a zárónyomással foglalkoztunk. Ebben a részben a jelleggörbe másik végével az úgynevezett "nagyvíz oldallal" foglalkozunk.

Az előző bejegyzésben tisztáztuk, hogy miként mérik meg a szivattyú záróoldali nyomását, hogy mi ez a potn és mit érdemes észben tartani ezzel kapcsolatban. A jelleggörbe másik vége, ahol a teljes hidraulikus teljesítmény a folyadékszállításra fordítódik, értelemszerűen ehhez teljesítményhez nulla nyomáskülönbség létesítés tartozik. A jelleggörbének ezen pontja az, ahol az metszi a vízszintes tengelyt. Az ehhez a ponthoz közeli pontokat nevezzük a jelleggörbén nagyvíz oldalnak.

Néhány fontos tudnivaló megértéséhez példaként egy WILO MHI normál szívású, tiszta víz szivattyú jelleggörbéjét vesszük alapul, mely önmagában egy kiváló tiszta víz szivattyú:

WILO MHI szivattyú jelleggörbék

Fontos megérteni, hogy csakúgy amiként a zárónyomás környékén, így a nagyvíz oldalon sem. A fenti jelleggörbék alatt látható két további grafikon is. A kettő közül a felső a hatásfok és az NPSH görbéket határozza meg, az legalsó pedig a teljesítmény felvételt. Számunkra most a hatásfok és a teljesítmény görbék fontosak az NPSH-ra egy későbbi bejegyzésben majd kitérünk, mostani mondandónk szempontjából nem érdekes.

A három grafikon tehát összefügg és ahogyan közelítünk a szivattyú jelleggörbe jobb széle felé két dolog látszik. A felvett teljesítmény egyre növekszik, majd egy pontot követően stagnál és enyhén csökken. A másik, hogy a hatásfok görbe visszahajlik, azaz a bevitt energia egyre kevésbé hatékonyan hasznosul, ahogyan közelítünk a nagyvíz oldal felé, így a jelleggörbe vége felé.

Mit jelent ez? Sok mindent, de azt is biztosan, hogy a nagyvíz oldalon egyre jobban jobb felé haladva egyre feleslegesebben visszük be az elektromos energiát és ráadásul egy pontig egészen biztosan egyre többet is viszünk be. Egy ponton túl az energia bevitele ugyan enyhén csökken, ám mivel hatásfok ennél drasztikusabban romlik, így összeségében a pazarlás nagyobb. Mellékhatásként számolni kell a motor megnövekedett áramfelvételével és az emiatt kialakuló szükségtelen hőterheléssel is, mely hosszú távon borítékolhatóan a motor leégéséhez vezet.

Fentiek miatt kerülendő a szivattyú nagyvíz oldalon történő üzemeltetése.